Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.





Az újrakezdést nehezíti, ha valaki folyton visszanéz

Az exeket elfelejtik, ugye? Vagy húzzuk, vonszoljuk szuszogva, fújtatva a szellemét az új kapcsolat szép, frissen festett falai közé? Bezárult egy ajtó, kinyílt egy másik. Odabent napfényes, madárcsicsergős, reggeli frissesség van, egy új nap, új fejezet kezdete, mégsem kezdünk új életet a lerombolt, majd újépített ragyogó tisztaságban.

olvass tovább

Mitől férfi a férfi?

Köztudott, hogy egyes férfiak néha túlbecsülik önmagukat. Tévesen azt gondolják, hogy elegendő a túltengő tesztoszteron és maximumon járó potencia, a női nem máris elégedett sóhajjal nyugtázza e csöppet sem nagy erőfeszítést igénylő állapotot.

olvass tovább

Amikor nem tisztel eléggé

Aki tisztel, elismeri az erősségeimből fakadó erényeket, és elnéző a gyengeségeimmel. Nem figuráz ki, nem tesz nevetségessé. Nem hánytorgat fel régmúlt sérelmeket, utamat észrevétlenül segíti, pozitív megerősítése, dicsérő szavai ösztönöznek, új erőt adnak.

olvass tovább

A párkapcsolatok csendes gyilkosa

Nem a kommunikáció hiánya. Nem a pénz, és nem a szex. A csendes, lábujjhegyen lopakodó kapcsolatgyilkost úgy hívják: elvárások. Folytonos boldogtalanságot, kényelmetlen hiányérzetet, és tartós frusztrációt hív életre. A boldogtalan, örök, hisztiző, toporzékoló gyerekkorra ítélt szerelmek soha nem képesek felnőni, szárba szökkenni, nem képesek életerős, daliás, büszke érzéssé válni, mert mohón és kétségbeesetten, mindig hiányolni fogjuk benne az elvárt dolgokat.

olvass tovább

Ha úriemberre vágysz, legyél úrinő!

Az úrinőség fogalma manapság ködös, zavaros terminus a fejekben, és a nőiesség gyakran egybemosódik a férfifantáziát erősen megmozgató, csábos külső jegyekkel, a 90-60-90 mágikus, csalogató számrendszerével. Ahogyan az úriember vonásai a hagyományos férfiszerephez kapcsolódnak, úgy az úrinőség egyes jellemzői is magukban foglalják a nő szerepét. Egy úrinő értékeli az úriember gesztusait, és beleborzong egy kézcsókba, ami mint tudjuk, ma már csak jelképes jelzés, a férfi soha nem érinti ajkaival a nő kézfejét.

olvass tovább

Jobb egy rossz párkapcsolatban, mint egyedül?

Szorongó, neurotikus, kapcsolatfüggő nemzedék vagyunk. Mérgező emberi kapcsolatok szorításában fulladozunk, ki nem mondott szavak, elfojtott feszültség, és tisztázatlan, szőnyeg alá söpört sérelmek szorítják, kaparják torkunkat. A vészcsengőt ezerszer meghúzták már odafent, mégsem csomagolunk, vagy menekülünk fejvesztve a helyszínről. Pedig óriás, ordító, égre írt jelek vannak, hogy semmi dolgunk bizonyos emberekkel, mégsem olvasunk belőlük.

olvass tovább